Az enfieldi poltergeist 1977. augusztus 31-én, este 9 óra 30-kor jelentkezett először. Mrs. Harper, a negyvenes éveit taposó elvált háziasszony az emeleti hálószobában vetette be az ágyakat, a két gyerek pedig éppen lefekvéshez készülődött. Egyszer csak a 11 éves Janet megjegyezte, hogy valami csoszogásra emlékeztető hangot hall. Nem sokkal ezután Mrs. Harper elképedve figyelte, ahogy a nehéz, fiókos komód mintegy fél métert csúszik arrébb a padlón. A rémült nő többször is megpróbálta visszatolni a helyére, de a komód nem engedelmeskedett. Az egész jelenet alatt hangos kopogás hallatszott, mely a falakból eredt, és az egész szobát betöltötte. A félelemtől reszkető Mrs. Harper csemetéivel együtt szomszédainál, Vic és Peggy Nottingham nél keresett menedéket. Miközben Vic és a fia alaposon átkutatták Harperék lakását, a kopogás újból felhangzott. A két férfi gyorsan körülnézett az előkertben és a hátsó udvarban is, de senkit sem találtak. 11 óra körül végül kihívták a rendőrséget. Az egyik rendőr jelenlétében a nappaliban egy szék ugyanúgy csúszni kezdett a padlón, mint korábban a komód a hálószobában. Carl Heeps, a szobában tartózkodó őrmester később aláírásával igazolta, hogy a jelenség valóban megtörtént. Másnap a homokozóban heverő játéktéglák és üveggolyók kezdtek el repkedni a ház körül. Néhányat összeszedtek, miután a földre estek: szokatlanul forróak voltak. Ez a “bombázás” még három egymás utáni napon megismétlődött. Szeptember 4-ére mind Harperék, mind Nottinghamék kezdték elveszíteni a türelmüket. Eddigre már nem csak a rendőrséget riasztották, hanem a környékbeli lelkészt is felkeresték, és kapcsolatba léptek egy közelben lakó hölggyel is, akit médiumként ismertek. Mindennek azonban semmi eredménye nem lett… A furcsaságok még 10 hónapon át folytatódtak. Több ízben sikerült magnóra venni egy mély, nyers, durva hangot, amit az egyre többször transzszerű állapotba kerülő Janet Harper adott ki magából. A hang közölte, hogy William Haylocknak hívják, és a Durats Parkban, egy nem is olyan távoli utcában lakik. A hangot bejátszották a helyi rádióállomás egyik késő esti műsorában, és hamarosan jelentkezett is egy fiatalember, aki azt állította, hogy ő William Haylock unokaöccse, és a hang valóban a nagybácsikájáé. A gond csak az volt, hogy az öregúr, akit egyébként felettébb rosszindulatú fráterként ismertek, már évekkel azelőtt meghalt! Az enfieldi jelenségek kétségtelenül annyira erőteljesek voltak, és annyira hosszú ideig tartottak, hogy az eset már csak ezért is figyelemre méltó. Hasonló furcsaságokat azonban máskor, máshol, mások is tapasztaltak már. A titokzatos hangok, koppanások gyakori előjelei a poltergeist-aktivitásnak.