Valaha, amikor nálunk Petőfiék éppen a haza legnagyobb forradalmáét vívták, a messzi Amerikában, Massachuses államban egy szellemjárta házban éltek Foxék, egy metodista lelkész és családja. Volt egy házi szellemük, akivel egy "börtön ábc"-hez hasonló kopogtatási jelbeszéddel értekeztek (tiptológia), lázba hozva ezzel a falu apraját, és nagyját. Ezen kívül volt egy csinos tölgyfaasztal a nappalijukban. Minden "táncoló" asztal ősatyja. Ezt ülték körül az érdeklődők, és várták, hogy a szatócs szellem elkopogja nekik zagyva üzenteit. A kopogó szellemek Fox urat ugyan ördöngösnek minősítették és kizárták a metodista egyházból, azonban leányai mindketten felvették a médium (közvetítő) melléknevet és a szellemvilággal továbbra is szoros kapcsolatot tartottak. Gyermekkorukban ugyanis volt szerencséjük megismerkedni a házuk pincéjében erőszakos halált halt szatócs kopogtató szellemével, aki kizárólag akkor kopogtatott, mikor a kislányok jelen voltak. Miután néhány csalás lelepleződött, a Fox leányok is bevallották, hogy a kopogást maguk idézték elő, amit a spiritiszta világ nagy felháborodása követett. A legközönségesebb polgári bútordarab mozgásba lendül Az okkult erők (occultus = rejtett, titkos) lendítik mozgásba, vagy csalás van a háttérben? Egyik is, másik is lehetséges, annyi azonban bizonyos, hogy az asztaltáncoltatáshoz elengedhetetlenül szükséges a tölgyfa asztal. A beszélő asztal (ez volt a modern spiritizmus első szakfolyóiratának címe is Franciaországban) igen alkalmas tárgy arra, hogy meggyőzően mutassa a túlvilág üzeneteit, de alkalmas arra is, hogy megtévesszen hívő ártatlanokat. A kisujjak láncolata A tölgyfa asztal körül helyet foglalók teljes kört alkotnak, középpontnak a "médium" személyét tekintik. A kezeiket az asztal lapjára helyezik, úgy hogy kisujjaik összeérjenek, így folyamatosan zárt láncban maradjanak. A másik technika, hogy az asztalt kényelmes karosszékekkel vették körül, és a körben ülők az asztalra néztek, miközben egymás csuklóit fogták meg. Miért van szükség a láncra? Részint a kapcsolat töretlensége miatt, és talán azért is, hogy az összekapaszkodott kezek fel ne fedezzék az esetleges csalfa leleményt. (például az asztal tenyérnyomás hatására történő emelését)